HTML

Hadik Kávéház

1111 Budapest, Bartók Béla út 36. Asztalfoglalás: kizárólag telefonon (06 1) 279 02 90 Programok: (06 1) 279 02 91 hadik@hadikkavehaz.com Nyitva tartás: hétfő-vasárnap: 9.00-23.00 A konyha nyitva tartása: Minden nap 12:00-23:00 Reggeli: Minden nap 09:00-12:00

Étlap / Menu

Itallap / Drinks

Kapcsolat / Contact

2010.09.24. 15:59 újhadik

Részletek a Hadik Kávéház történetéből

A XI. kerületnek a Móricz Zsigmond körtér köré szerveződő része (Szentimreváros, Lágymányos) hangulatában mindig is inkább hasonlított egy vidéki nagyváros civilizált, mégis kissé álmatag miliőjéhez, mintsem egy nyüzsgő metropolisz valamely szegletéhez. Ahogy Móricz egy – később még idézett – írásában leírja az egykori Hadik hangulatát, maga is úgy találja, hogy az „egész kávéház olyan győri, soproni, szegedi hangulattal” teli. Hogy a kerületen belül kialakulhat egy budapesti lokálpatriotizmuson belüli önálló lokálpatriotizmus, az többek között magyarázható azzal, hogy volt e környéknek egy olyan fénykora, amelyet pezsgő intellektualitás, megzabolázhatatlan vitalitás, nyitott, mohó szellemi energiák jellemeztek. Nem lenne ez így, ha történetesen nem vert volna itt tanyát egy évtizedre Karinthy Frigyes és baráti köre. Pontosabban szólva nem is Karinthy, hanem Böhm Aranka és barátnői. A hölgykoszorú – ahogy arról Karinthy Márton Ördöggörcs című monumentális regényében a Boszorkányidő fejezetcímmel ellátott részletekben kimerítően beszámol -, vagyis Böhm Aranka, Devecseriné Guthi Erzsébet vagy éppen Kosztolányiné Harmos Ilona napi „sürgős megbeszélnivalójuknak”, amelyet a Hadik-társaság szlengje a pletty terminus technicusszal illetett, egy idő után logisztikai okokból az akkoriban még gyéren látogatott, főként az itt működő Lágymányosi Sakk-kör elvetemült tagjai által szellősen belakott Hadikot választották szeánszaik színhelyéül. A villogóan vonzó, szellemes nőtársaság szinte törvényszerűen vonzotta magával a kitüntető figyelmükről minden módon tanúságot tenni kívánó férfivendégeket, és természetesen a női akarat előtt engedékenyen fejet hajtó férjeket is. (Folytatás a "Tovább"-gomb után.)
 
Az 1910-ben (más források szerint 1906-ban) megnyílt kávéház - ahogy arról számos kiváló szakmunkából, többek között Saly Noémi pótolhatatlan kávéház-történeti írásaiból értesülünk – a közelben lévő Hadik Laktanyáról kapta nevét, az első tulajdonos ugyanis a laktanyában állomásozó katonáktól várta forgalma fellendülését. Ebbéli reményeiben sajnos csalatkoznia kellett, a Hadik élete ugyanis több mint egy évtized elteltével vált csak igazán sűrűvé, amikor Kaiser Adolf és fiai vették át az üzemeltetést, Böhm Arankáék pedig elkezdték kialakítani saját, különbejáratú univerzumukat.
 
A Hadik azután a kor egyik legtöbbet emlegetett vendéglátóegységévé vált. Az itt gyülekező értelmiségiek, szerkesztők, írók, festők, színészek, a legkülönfélébb bohémek számos irodalmi feldolgozást nyertek. Hogy mást ne említsünk, Devecseriné Guthi Erzsébet Búvópatak című könyvében részletesen mesél a Hadik furcsa kis világáról, de Déry Tibor is hosszasan emlékezik a Hadikhoz is köthető ifjúságáról és Böhm Arankához fűződő fiktív vagy valós liezonjáról, Devecseri Gábor a Lágymányosi istenekben tér ki Karinthyék körére, Németh Andor pedig egy teljes – sajnos ma már nehezen hozzáférhető, és mindenképpen újrakiadásért kiáltó – kulcsregényt szentelt Egy foglalt páholy története címmel az irodalmi kávémérésnek, amelyben Karinthy a Titusz nevű szereplő (nem is annyira) kódolt megfelelője, Aranka pedig Aurélia néven ármánykodik (a kávézót Beleznainak nevezi Németh). Karinthy nagyvonalú helymeghatározása szerint a Hadikot Verpelétnek hívták az aranykorban, a kiváló író és humorista ugyanis a közeli Verpleléti úton (ma Karinthy Frigyes út) lakott a ’20-as években, és először csak a környékre ragadt rá ez a kiterjesztő becenév, végül a Hadikban találta meg központját. Felsorolni is nehéz lenne azokat a kiválóságokat, akik Verpelét szellemi erőterében mozogtak. A már említett írókon, költőkön és családjukon kívül gyakori vendég volt itt Déry Tibor, Tersánszky, Kosztolányi, Tóth Árpád, Füst Milán, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Heltai Jenő vagy éppen Rejtő Jenő. Ahogy Déry Tibor az Ítélet nincs című munkájában első Hadikos élményéről mesél:
 
„Emberek jöttek-mentek, senkit sem ismertem, a legtöbb belépve nem is köszönt, mintha öröktől fogva s az idők végezetéig ott ülne az örök asztalnál, amelyet a pincérek egy pótasztallal toldottak meg. Még jóformán le se ültek, s már folytatták a nevetést is, mely még bejövetelük előtt kezdődött. Valamennyien együtt egy nagy hangszer voltak, amelyen a Hadik szelleme játszott.”
 
Devecseriné Búvópatakjában így mesél ugyanerről:
 
„Délutánonként ott tanyáztunk, pocskoltunk, ringatóztunk abban az enyhe hőmérsékletű akváriumban, a dohányfüst áttetsző ködéből, kávéillatból s a szavak egyhangú, lágy zsongásából összeállt nyájas közegben.”
 
Karinthynak egy idő után ez már nem is második, hanem első otthona lett, lassan már dolgozni sem igen tudott a nagy felhajtás miatt, ezért időnként átszökött a közeli Gebauerbe, befejezni cikkeit. A Gebauerhez egy másik történet is fűződik, és Kaiser Mártának, a Hadikot üzemeltető Kaiser Adolf unokájának köszönhető, akinek visszaemlékezéseit Kun Magda jegyezte fel.
 
„Van egy levelem Karinthytól, amelyben megköszöni nagyapámnak, hogy a kávéházában. lehetővé tette egy sakk-kör működését. Egyébként gyakran ugratták egymást a nagyapámmal. 
 
Azt mondja egy alkalommal Karinthy: 
 
- Kaiser úr, ma valahogy nem az igazi ez a feketekávé.
- Át kell menni a Gebauerhez, Karinthy úr, hátha ott jobb ! - feleli a nagyapa. (Gebauer a konkurencia volt, a mai Szeged Étterem helyén ). 
- Mennék én, Kaiser úr - így Karinthy -, csakhogy ma nem vagyok úgy öltözve.”
 
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Hadik népe a maga korában nem csupán egyszerű híresség volt, hanem mai mércével mérve egyenesen sztárnak, bulvárhősnek számítottak. Karinthy – öniróniától sem mentes – szokása volt úgy bemutatkozni, hogy „Karinthy vagyok, térjen magához!” Ugyanakkor ezek a férfiak és nők nem mai értelemben vett bulvárcelebek voltak, hanem csillogó elmék egytől egyig. Déry Tibor így mesél erről:
 
A Hadik Kávéház azért is vonzott a későbbiek során, mert az eltunyult városban, bár csak egy kávéháznyi páholy területén s kizárólagos beltenyészetében, s – ne feledjem – csakis a maga mulattatására azzal az eleven szellemi nyüzsgéssel kínált, amely távolról a XVIII. századi francia irodalmi szalonokra emlékeztetett, kicsinyesebb pesti méretekben persze.
 
Az is igaz – tovább idézve Déryt –, hogy „nem irodalmi problémák megoldására gyűltek össze, hanem játékra, pletykára, malackodásra, K.-hoz fűződő barátságuk ürügyén, valójában Aranka és barátnői kedvéért”.
 
Karinthy még a Hadik-béli törzsasztalánál írja meg a ma is álló Gárdonyi-szobor felállítása közben felmerült gondolatait, és afölötti megütközésének ad hangot, hogy egyre több „szobrot” ismer, és lám, mára ő is szoborrá vált itt, a Karinthy út végén. Azonban a Foglalt Páholy Titusza nem sokkal ezután átköltözött Pestre, maga mögött hagyva Verpelét szellemét, és amikor Móricz Zsigmond 1937-ben egy József Attilával való találkozásáról ír, már ekként jellemzi a Hadikot:
 
„Ez egy túlvilágított, rideg hombár. L-jének sarkán ültem néha, ha valakit vártam, hogy jobbra-balra látszós legyen a várakozás. Balról bridzsasztalok voltak, magasrangú méltóságok s kegyelmesek kastélyzugot teremtettek maguknak, ahol fesztelenül s csöndesen kergették a poent. Jobbról kisvárosi intelligencia...”
 
Németh Andornak Karinthy ravatalánál elmondott búcsúbeszédéből azonban tudjuk, hogy Karinthy jeles alkalmakkor még visszatért a Hadikba. Agyműtétje után például vagy éppen ötvenedik születésnapján ide sereglett baráti köre, megünnepelni a Kávéház királyát. Egy ilyen budai visszaruccanásról maga Karinthy is beszámolt Devecseri Gábor szerint:
 
„A Hadikhoz, Pestre költözése folytán, hűtlenné vált. Egy alkalommal mégis előre megfontoltan visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet kedvéért.
– Elhatároztam – mondta –, hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet, és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték.”
 
Jól érzékelhető tehát a visszaemlékezésekből, hogy a Hadik mint kávéház önmagában tabula rasa volt, fehér lap, amelyre a „lágymányosi istenek” saját élettörténetüket, legendás idejüket írták rá, ezért válhatott fogalommá. A Hadik Kávéház és a mellette működő Szatyor Bár és Galéria üzemeltetői ezt a fehér lapot tették most le az asztalra, hogy a Ma művészei írják tele immár a saját történeteikkel. 
 

komment


süti beállítások módosítása