Hadik Kávéház

Kisteleki Dóra Illusztrációk című kiállítását Kozák Csaba művészeti író nyitotta meg 2013. március 6-án.

Az alábbiakban az élőszóban elhangzott kiállítás-megnyitó szerkesztett változatot közöljük:

Kisteleki Dóra grafikusművész és illusztrátor rövid életrajzát megtalálják a falon, ezért erre nem térnék ki, hiszen fontosabbak a kiállításon szereplő művek. A jelen tárlaton közel két tucat munkáját mutatja be, melyek 2009 és 2013 között készültek. A grafikák többsége különböző versek, irodalmi művek mellé rendelt illusztrációk, közös jellemzőjük a kiváló minőség. Nem véletlen, hogy könyvműves szakon (is) végzett, ahol a precizitás, pontosság, hibátlan kivitelezés alapkövetelmény volt, és ezen elveket a műtárgyai esetében is hitelesen sikerült megvalósítania. Különböző alapanyagokkal dolgozik: van itt fatábla, papír, akril, akvarell, tus, toll, kollázs, fotó-applikáció, vegyes technika. A színvilág van, hogy sápadt, visszafogott, máshol dübörgő a kolorítás, az utóbbi főleg azon munkáira jellemző, melyek nem illusztrációként készültek. Az irodalmi háttértörténetben olyan jeles szerzők szerepelnek, mint Juhász Ferenc, Örkény István, Kányádi Sándor, Petőcz András, sorolhatnánk. Az általa illusztrált szerzőkhöz nem rajongással, hamis alázattal közelít, hanem hagyja, hogy a saját lelkén szűrje át a literatúrát és azt a saját eszközeivel értelmezze újra, parafrazeálja. Mindenütt korrektül társszerzőként tünteti fel az írót/költőt, ugyanakkor nem fontos, hogy az összes írást ismerjük, mivel az alkotásai önmagukban is megállják a helyüket, önálló, eredeti műveknek tekinthetők. A grafikákon nincs alap, nincs háttér, nincs horizont, viszont perspektíva, térábrázolás, így a sík két dimenziója képes a térbe fordulni. Kisteleki úgy építkezik, hogy elindít egy vonalat, egy ívet, egy hajlékony fonalat, és aköré szervezi a műtárgyat, úgy rakja fel a motívumokat, részleteket, fragmentumokat, mintha egy csupasz szőlőfürtre raknánk fel/vissza a szemeket. Az aprólékos kivitelezés során állandóan visszatérő elem a gömb, a buborék, az esőcsepp vagy könnycsepp, a szilánkos, pikkelyes formák, a szálló toll, az indaként kanyargó lián, a szélfútta elrendezés, a légiesen oldott, mesebeli hangvétel. Általában függőlegesen építkezik, a magba, a centrumba zár, onnan nyílnak ki sziromként a részletek. Kisteleki művei előtt hosszan lehet időzni, hiszen az első impresszió után elmerülhetünk a finoman, gazdagon kidolgozott motívumokban.
Sokszor szürrealitásba hajlanak a művek, egymáshoz nem illő, a gyakorlatban nem létező, kivitelezhetetlen társításokban, párosításokban gondolkodik. Minden lebeg, minden idézőjelbe van téve. A fatábla, papír felszíne ugyan részletgazdagon kidolgozott, de folyamatosan kivillan a színes vagy fehér alap/háttér. Azon munkáin viszont, amit nem illusztrációként készített, ott a teljes felszín meg van dolgozva, minden négyzetcentimétert birtokba vesz. A művész érzékény, romantikus, játékos, szecsessziós,szürreális világában minden megtörténhet. A felhőn lovagló csont-sovány gebe hatalmas terhét húzza, a varangy-leguán hártyás madárszárnyait bontogatja miközben egy fekete-sárga darázs testén egyensúlyoz, minden mozgásban van, semmi sem statikus, fekete kócsagok húznak át az égen, a vaságy egyik vége nem más mint egy tátongó halszáj, mellette egy őzfejű fatörzs úszik a vízen, polipcsápok tapogatóznak,
vér csöpög, sír az ember, sírnak az agancsos fák, a hajkoronából font seprű kisöpri a telet, karmok, mancsok meredeznek az ember-állat testéből, színes szalagok kanyarognak/repülnek, a szecessziós tükörben egy dagadt nő mászik a fürdőkádba, vöröslik, rózsaszínesedik a test, cirkuszi akrobaták, bohócok mutatványoznak, Salvador Dali órája ketyeg, rokonok, ősök lebegnek a múlt fátyolos vízén, pillangók repkednek a légben, táncot lejt a balettcipős figura, miközben másik lába combból csonkolt, a magok peregnek, burok nyílik, szirmok integetnek, szitakötők, hattyúk lendülnek mozgásba, a fából összetákolt, kétfedelű repülő kitör a felhő szorításából, a szarvasbogár éles fegyverzetén száraz fakorona búcsúzik a téltől. Kisteleki Dóra világában minden megtörténhet. Még az is, hogy az emberek félúton találkoznak az angyalokkal.